" Жива библиотека" -Дан образовања за демократску културу
30. 04. 2024
У уторак, 30.4.2024. године, у нашој школи је обележен Дан образовања за демократску културу кроз реализацију "Живе библиотеке". Ово је први пут да се оваква врста активности реализује у нашој школи, а након позитивних искустава свих који су учествовали верујемо да ће ово постати традиционална активност сваке године.
Жива библиотека личи на обичну библиотеку, са том разликом што су у живој библиотеци "књиге" људи који причају своје приче. Трудили смо се да наша библиотека подсећа на праву библиотеку, па смо дефинисали и називе "књига", осмислили насловне стране, имали смо " библиотекаре", као и књигу утисака.
Жива библиотека је активност која утиче на развој емпатије, мењање ставова, смањење стереотипа и предрасуда које владају према одређеним групама људи.
Наше "приче" у првој живој библиотеци су биле следеће:
1- "Из земље чаја, до равног Баната"- Јиа Фенг Ган (Кинескиња и њен син, а наш ученик причали су причу о Кини)
2- "Усред среде"- Босиљка и Синиша (бака и дека који су склопили брак у 9. деценији живота)
3.-"Живот на другој планети" -Виктор Киш Јовак ( бивши наставник наше школе који је месец дана живео на Тајланду)
4.-"За дечији осмех"- Гордана Кнежевић (хранитељка причала је причу о хранитељству)
5. "Мали велики људи"-Иванка Јанковић (особа са Тарнеровим синдромом прича своју причу)
За све приче је владала велика заинтересованост, ученици и наставници су бирали две "приче" од понуђених пет које су слушали. "Наслушанија" прича је била прича о Кини, коју је причала наша суграђанка Фенг коју је изабрало преко 100 ученика и наставника.
По утисцима посетилаца живе библиотеке, констатовали смо да су сви задовољни причама, да је било емотивно, дирљиво, лепо и да многи очекују да ћемо неке од прича поновити.
ÉLŐ KÖNYVTÁR – A demokratikus kultúrára nevelés napja
Kedden, 2024.04.30-án iskolánkban a demokratikus kultúrára nevelés napját az Élő Könyvtár elnevezéső program megvalósításával ünnepeltük. Iskolánkban ez a fajta tevékenység most először valósult meg, és a résztvevők pozitív visszajelzései alapján hisszük, hogy ez minden évben hagyományossá válik.
Az élő könyvtár olyan, mint egy közönséges könyvtár, azzal a különbséggel, hogy az élő könyvtárban a "könyvek" emberek, és ők maguk mesélik el a történeteiket. Arra törekedtünk, hogy könyvtárunk egy igazi könyvtárra hasonlítson, így meghatároztuk a „könyvek” nevét is, megterveztük a borítókat, voltak „könyvtárosaink”, valamint egy impressziós könyv.
Az élő könyvtár olyan tevékenység, amely befolyásolja az empátia kialakulását, megváltoztatja az attitűdöket, csökkenti az egyes embercsoportokkal szembeni sztereotípiákat és előítéleteket.
A mi történeteink az első élő könyvtárban a következők voltak:
1- A tea földjétől a bánáti pusztáig - Jia Feng Gan (kínai nő és fia, utóbbi a diákunk, Kínáról meséltek)
2- A hét közepén - Bosiljka és Siniša (a néni és bácsi, akik életük 9. évtizedében házasodtak össze)
3.-Élet egy másik bolygón – Kis Jovák Viktor (iskolánk volt tanára, aki egy hónapig Thaiföldön élt)
4.-A gyerek mosolyáért - Gordana Knežević (nevelőanya mesélt a nevelőszülőkről)
5. Kis nagy emberek - Ivanka Janković (Turner-szindrómás személy mesélte el történetét)
Valamennyi történet iránt nagy volt az érdeklődés, a hallgatók és a tanárok a meghallgatásra felkínált öt „történetből” választottak két-két „történetet”. A legtöbbet „hallgatott” történet a Kínáról szóló történet volt, amelyet Feng polgártársunk mesélt el, akit több mint 100 diák és tanár választott ki.
Az élő könyvtár látogatóinak benyomásai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mindenki elégedett volt a történetekkel, érzelmesek, meghatóak, szépek voltak, és sokan azt várják, hogy megismételjük a történeteket.